A Szentírásban legalább négy bejegyzés található Mária és a megváltás igérete kapcsolatáról:

1. "Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod." Ter 3,15

2. "Akkor ezt mondta Ézsaiás: Halljátok meg, Dávid háza! Nem elég, hogy embereket fárasztotok, még Istenemet is fárasztjátok? Ezért maga az ÚR fog nektek jelt adni: Íme egy fiatal nő teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik el. " Iz 7,14

3. Az angyal ezt mondta neki: "Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját,  ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.

4. Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony a napba öltözve, és a lába alatt a hold, a fején pedig tizenkét csillagból álló korona; várandós volt, és vajúdva, szüléstől gyötrődve kiáltozott. Feltűnt egy másik jel is az égen: íme, egy hatalmas tűzvörös sárkány, amelynek hét feje és tíz szarva volt, és a hét fején hét diadém; farka magával sodorta az ég csillagainak egyharmadát, és ledobta a földre. És a sárkány odaállt a szülni készülő asszony elé, hogy amikor szül, felfalja a gyermekét. Az asszony fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel legeltet minden népet. A gyermek elragadtatott az Istenhez, az ő trónusához, az asszony pedig elmenekült a pusztába, ahol Istentől előkészített helye volt, hogy ott táplálják ezerkétszázhatvan napig. Jel 12.

Azt gondolom maga az a tény is, hogy egy titokzatos "asszony"-ról szóló üzenetek átjárják a Biblia egészét, sokat mondó. A harmadik igehely meg is nevezi, kiről van szó: Máriáról. Nagyon lényeges kihangsúlyozni, hogy Máriát mindig is csak a "fiú"-ról lehet beazonosítani, akit szül. Sorsa teljes egészében összefonódik a Fiú sorsával.

De mit lehet tudni Máriáról a Szentírás tanúsága alapján:

1. Királyi származású, Dávid házának késői leszármazottja (Mt 1.)

2. Bűntelenül fogantatott:

"A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította: "Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál." E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. Az angyal ezt mondta neki: "Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. " Lk. 1

Bár protestáns testvéreink ezt vitatják, mondván rosszul van lefordítva, mert szerintük:

"Az angyal belépve hozzá így szólt: "Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!"

Következtetésük azért hibás mert a κεχαριτωμενη - kécharitomené, szó szerint fordítva azt jelenti "akivel teljes kegyelmet gyakoroltak (egyszer a múltban).

Mivel az angyal ezzel köszönti Máriát, világos, hogy Máriával az Isten már az előtt teljes kegyelmet gyakorolt, mielőtt még elküldte volna Gábriel angyalt. A teljes kegyelem pedig a bűntelenséget jelenti.

3. A bűntelenül fogantatottságból egyenesen következik az is, hogy Mária nem halt meg úgy ahogyan a többi ember, csak elszunnyadt. "Mert a bűn zsoldja a halál,..." (Róma 6,23). Ahol pedig nincs bűn, nincs bűn általi halál sem. Mária példája mutatja, mi lehetett volna, ha az ősszülők nem esnek bűnbe. Elaludnánk és egy tökéletesebb teljességbe vitetnénk. "Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni, de mindnyájan el fogunk változni. Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk." 1 Kor 15. 

4. Mennybe vitetett: "Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony a napba öltözve, és a lába alatt a hold, a fején pedig tizenkét csillagból álló korona; várandós volt, és vajúdva, szüléstől gyötrődve kiáltozott. " Jel 12.

Ez egyúttal kozmikus méretű szimbólum is, az Egyházra is értendő, amely a világ végezetéig a vajúdás állapotában van, hogy megszülje tagjaiban a Krisztust.

5. Akinek korona van a fején, az királyné.

6. Istenszülő: ha elfogadjuk, hogy Jézus Isten és ember is, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy aki megszülte az Istent és embert is a világra szült.

"Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám?" - kérdezi Erzsébet Mária látogatásakor. Lk 1. 

Persze ez nem azt jelenti, hogy Mária lenne a Szentháromság szülő anyja.

7. A szűzi szülése a Bibliából egyértelmű. Hogy utána is szűz maradt az az Istennek való különleges eljegyzettségből fakadt. A Biblia szerint:

"József pedig, amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét, de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el. " Mt 1

- ami jogilag tisztázza, hogy Jézus nem Józseftől született, de nem jelenti ki azt, hogy utána "megismerte" volna őt József, annál is inkább mivel Jézus a keresztnél egy idegenre, Jánosra bízza édesanyját, holott ha lettek volna "testvérei", kutya kötelességük lett volna elgondozni édesanyjukat (goel).
 

Röviden: aki egyszer megismeri az Istent, annak már semmi más nem kell.

Érdekes felvetni még egy ószövetségi párhuzamot is: miután a szövetség ládája elkészült, s beletették a tízparancsolat kőtábláit, a mannát és Áron kivirágzott vesszejét, szigorúan tilos volt megérinteni. Halállal lakoztak mindazok, akik nem papi személyként megérintették, mégpedig nem emberi kéz általi halállal!

Ha ennyire szentnek számított a szövetség ládája, mennyire szent lehet az Újszövetség Ládája (Mária), aki magában hordta: az Élő Igét, az Élet Kenyerét és a Kiválasztottat (Felkentet)? Hogyan merészelte volna József megérinteni?

8. Az Egyház anyja: ha Mária megszülte Jézust, akinek az Egyház a teste, akkor egyértelmű az is, hogy az Egyházat is ő "szülte", tehát anyja, amit persze megint csak képletesen értünk.

9. Közbenjáró: mint minden olyan élő személy, aki másokért imádkozik.

DE: Nem olyan értelemben mint Krisztus, aki testének és vérének helyettesítő áldozatával megakadályozza, hogy a bűn zsoldját velünk fizettessék meg.

Van még egy ellenvetés, amit protestáns testvéreink hoznak fel Mária bűntelenségével kapcsolatban:

"Mert nincs különbség: mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének." (Róm 3,23)

Ezzel azt szokták hangsúlyozni, hogy az Isten előtt nincs kivételezés, Jézuson kívül mindenki részesül Ádám bűnéből. És ami ennek folyománya:"Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban." (Róm 5,23). Vagyis mindenkinek meg kell halnia. Ez az általános törvényszerűség a Szentírásban, mondják.

Viszont, ha megvizsgáljuk, hogy a Szentírás ténylegesen mit is tanít, egészen pontosan két kivételt is találunk ez alól a törvény alól:

"Amikor azután tovább mentek, és beszélgettek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe. " (2 Kir 2,11)

"Hit által ragadtatott el Énók, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mivel elragadta őt az Isten. Elragadtatása előtt azonban bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves. " (Zsid 11,5)

Itt áll tehát két személy, Hénok és Illés, akik arról tanúskodnak, hogy Jézus nélkül is mennybe lehet jutni! Legalábbis elkerülhetetlen ez a következtetés, ha csak el nem kezdünk azon spekulálni, hogy mindez Jézus érdemeire való tekintettel történhetett. Ekkor viszont már Mária kivételezett szerepe ellen sem lehet biblikus kifogást találni. Annál is inkább, mivel az ő szerepének súlya jóval meghaladja akár Hénok, akár Illés jelentőségét: ő szülte meg a Megváltót.

Mindezeket pedig leírtam annakokán, hogy tisztázzam a félreértéseket és letetessem a kardot a ránk oly ádázul támadó protestáns testvérekkel.