Józsue könyve 2. fejezet

Rácháb és a hírszerzők

8Mielőtt még nyugalomra tértek volna, Rácháb fölment hozzájuk a tetőre. 9Így beszélt: "Tudom, hogy az Úr nektek adta ezt a földet. Félelem fogott el bennünket tőletek, s az ország lakóit közeledéstekre mind hatalmába kerítette a rémület. 10Mert tudomásunkra jutott, hogy Egyiptomból való kivonulástok idején az Úr kiszárította előttetek a Sás-tengert, meg hogy mit tettetek az amoriták két királyával, Szichonnal és Oggal, a Jordánon túl: betöltöttétek rajtuk az átkot. 11Amikor meghallottuk, elhagyott a bátorságunk, és senki sem mert többé nektek ellenállni. Mert az Úr, a ti Istenetek, Isten fönn az égben éppen úgy, mint lenn a földön. 12Most hát esküdjetek meg nekem az Úrra, amint én könyörületes voltam irántatok, ti is megkönyörültök atyám házán, s adjatok erre valami megbízható jelet; 13hagyjátok életben apámat és anyámat, bátyáimat és nővéreimet és mindazokat, akik hozzájuk tartoznak, kíméljetek meg bennünket a haláltól." 14A hírszerzők azt válaszolták: "Inkább magunk haljunk meg helyettetek! De ne áruljátok el egyezségünket! Ha az Úr nekünk adja az országot, könyörületesek és hűségesek leszünk hozzád." 15Rácháb egy kötélen leengedte őket az ablakból, háza ugyanis a város falánál állt, a város fala mellett lakott. 16S így szólt hozzájuk: "Menjetek a hegyekbe, akkor kikerülitek azokat, akik üldözőbe vettek benneteket. Ott rejtőzzetek el három napig, üldözőitek visszatértéig, azután menjetek utatokra." 17Az emberek azt felelték neki: "Az esküt, amit tétettél velünk, ezzel a föltétellel vagyunk kötelesek megtartani: 18Ha megérkezünk az országba, nézd, mutasd ezt a jelet: Kösd ezt a piros fonálból font zsinórt arra az ablakra, amelyen leengedtél bennünket, s gyűjtsd össze házadban apádat, anyádat, bátyáidat és egész családodat. 19Aki házad ajtaján kilép, annak hulljon a vére vissza a fejére, mi ártatlanok vagyunk benne. Hanem azoknak a vére, akik házadban lesznek, hulljon a mi fejünkre, ha valaki kezet emel rájuk. 20De ha elárulnál minket, nem köt az eskü, melyet neked tettünk." 21Erre így válaszolt: "Úgy legyen, ahogy mondtátok." Ezzel útra bocsátotta őket, s ők eltávoztak. Akkor az ablakra kötötte a piros zsinórt.

Tehát ismert volt, hogy a város elfoglalásakor annak lakóit ki fogják irtani. A parancs szerint cselekedtek, ami meg van irva a Második Törvénykönyv 20. fejezetében a következőképpen:

" 16E népek városaiban, amelyeket az Úr, a te Istened örökségül ad neked, egyetlen lelket se hagyj életben. 17Rajtuk töltsd be az átkot mindenképpen, a hetitákon, amoritákon, kánaániakon, perizitákon, hivvitákon és jebuzitákon, ahogy az Úr, a te Istened parancsolta, 18nehogy eltanuld tőlük utálatos dolgaikat, amelyeket isteneik (tiszteletére) végbe visznek, s így vétkezzetek az Úr, a ti Istenetek ellen."

Hol a krisztusi szeretet, kérded?!

Nos, erre az Irás igy válaszol:

Így a törvény nevelőnk lett Krisztusra, hogy a hitben megigazuljunk.A hit eljövetelével azonban kikerültünk a nevelő keze alól. (Gal 3,24-25)

A törvény nevelő. Az Úr rádöbbenti népét, milyen súlyos a bálványimádás, és milyen veszedelmes a bűnökben való kitartás, ugyanakkor mily könyörülő azokkal, akik megtérnek. Mert ugye ők hallottak az Úr csodás tetteiről, és mégsem tértek meg, pedig tudták, hogy azok, akiket az Úr támogat, ellenük jönnek. Ahogy a parázna asszonnyal kötött megegyezésben is mondta:

" 10Mert tudomásunkra jutott, hogy Egyiptomból való kivonulástok idején az Úr kiszárította előttetek a Sás-tengert, meg hogy mit tettetek az amoriták két királyával, Szichonnal és Oggal, a Jordánon túl: betöltöttétek rajtuk az átkot. 11Amikor meghallottuk, elhagyott a bátorságunk, és senki sem mert többé nektek ellenállni. Mert az Úr, a ti Istenetek, Isten fönn az égben éppen úgy, mint lenn a földön."

Tehát tudták, hogy az Úr, a ti Istenetek, Isten fönn az égben éppen úgy, mint lenn a földön, mégsem tértek meg.

Lacibá: Köszönöm szépen a választ! Ne érts félre, nem kötekedni akarok, inkább megérteni szeretném, és ezért kérdezem hogy mégis hogyan lehetséges az hogy abban a városban a gyerekeket is lemészárolták akik nem tehettek semmiről. Ekkor a katonáknak ez vajon nem volt egy szörnyű bűne? A gyerekek nyilván nem mehettek el hiszen a szüleik döntöttek helyettük. A bálványimádást meg lehet hogy művelték ugyan de akkor se valószínű hogy saját döntésük volt.

@yokubo:
Jogosnak tűnik felvetésed.

A gyermekek iánt érzett könyörület pedig a kiskapu lett volna a bűnnek, hogy a háségeseket megfertőzze. Ugyanis akkor még a zsidók igencsak gyenge lábon álltak, ami a bűnt illeti. Nemhiába mondja később az Apostol:

Gal 3,24 - a törvény nevelőnk lett Krisztusra, hogy a hitben megigazuljunk.

Vagyis Krisztusig nevelő alatt voltunk, voltak.

Lacibá:
Arra gondolsz hogy az élvehagyott gyermekek valamilyen módon örökölték volna a szüleik bűnét vagy bűnre való hajlamát és aztán felnőve ezzel megfertőzték volna a zsidó nevelőiket is?
Én is gondolkodtam még közben ezen a témán és az jutott eszembe hogy esetleg ennek az egésznek ahhoz van köze hogy akkoriban (sőt talán ma is) a szülők bűneiért a gyerekeknek is bűnhődni kellett, illetve gyakran néhány ember bűneiért egy egész közösségnek is bűnhődnie kellett. Vagyis a közösség tagjai összetartozónak gondolták magukat, és így a jó és a rossz dolgokban, például az ítéletben is osztoztak.
Bár mondjuk ez hogy a bűnök öröklődhetnek szintén igazságtalannak tűnik mai szemmel nézve. Ugyanúgy ahogy az is hogy egy közösségben ha valaki vétkezik akkor azért is az egész közösség bűnhődik.
Ahogy ezt leírtam még valami eszembe jutott: az hogy a szentek gyakran említik hogy az ember sokkal bűnösebb mint amilyennek magát általában gondolja. Ez is egy magyarázat lehet, hogy azok miatt a bűnök miatt amik az embereknek nem tűnnek fel, de Isten szemében (vagyis valóságosan) súlyosak, mindenki megérdemli a bűntetést, ezért ezek az említett gyermekek is.
Még egy lehetséges magyarázat lehet esetleg az, hogy bár a gyermekek igazságtalanul haltak meg, de a túlvilágon ezért olyan kárpótlást kaptak ami kiegyenlíti ezt az igazságtalanságot.
Azt mondod hogy jogosnak tűnik a felvetésem, de ez nem annyira jó mert hiszek abban hogy Isten igazságos ezért továbbra is szeretném megérteni hogy hogyan fordulhattak elő ezek az ószövetségi mészárlásos ügyek.

Fellehet fogni a dolgot úgy is, mint egyfajta bibliai "embernemesítés". Isten kiválaszt egy embert, Ábrahámot, hogy rajta kezdve létrehozza a bukott emberiség alternatíváját, az Egyházat. Ez a folyamat először egyfajta bezárkózással járt. Az Istennek elkülönített nép nem csak Egyiptomból vonul ki, hanem a "rendes" népek közül, a világból is. Sajátos, teokratikus berendezkedés az, amit a Bírák koráig látunk. Maga az Isten az, aki vezeti a népét, s akaratát-döntéseit a prófétákon kereszül közli a néppel. A néppel, amelynek tilos volt a más népekkel való keveredés, legyen az házasság, vagy akár csak békés egymás mellett élés. Mindez persze folyamatosan változik, de a zsidó Honfoglalás korára ez a radikalizmus a jellemző. Ezen felül az Isten halálos átkot mondott ki az amoritákra, amelyet majd Izrael hajt végre
"Te pedig békességgel térsz őseidhez, és késő vénségedben temetnek el. 1Móz Csak a negyedik nemzedék tér vissza ide, mert az emóriak gonoszsága még nem telt be." (Ter 15.)
Tehát ez a két tényező: a kiválasztott és elkülönített nép, valamint az amoriták elvetettsége magyarázza azt, hogy miért kellet a zsidóknak az utolsó szálig kiirtaniuk ezeket a népeket.Persze a parancsot sohasem hajtják végre, amiért is a zsidók elvesztik az Igéret földjére szóló kizárólagos jogukat.
"De ha nem űzitek ki onnan az ország lakosait, akkor tüskévé lesznek a szemetekben és tövissé az oldalatokban azok, akiket meghagytok közülük, és szorongatni fognak benneteket azon a földön, amelyen lakni fogtok, és majd veletek bánok el úgy, ahogyan ővelük akartam elbánni." (Számok 33.)
Ha ezt a parancsot rosszul értelmezzük, abból az lesz, hogy a zsidók magasabbrendűeknek tűnhetnek, mint a többi nép. Ebből aztán megérthető, hogy pl. a nácizmus mint ideológia hogyan jelenhet meg egy deformálódott nemzettudatban.

Az az érzésem kezd lenni a témával kapcsolatban hogy csak akkor érthetnénk meg ezt az egészet ha abban a korban éltünk volna és az akkori emberek fejével tudnánk gondolkodni.

Igen. A mai európai értékrendtől nagyon távol esik az ami akkor és ott történt, és az is ami most a világ egyes részein zajlik. Az egyik legnehezebb feladat kilépni a saját kultúra kereteiből, és megtanulni egy arab, szingaléz stb. ember fejével gondolkodni.

Mondjuk Isten ugyanaz akkor is és most is, de mintha többféle arcát is tudná mutatni. Arra gondolok hogy amikor az igazságossága szerint cselekszik az egész másmilyennek tűnik mint amikor az irgalmasságára hallgat. Emberi szemszögből meg úgy látszik mintha két külön személy lenne.

Ez az, amit nevelésnek nevezünk, ezt a kétarcúságot. A 2-3 éves gyermeknek sokszor nem lehet elmagyarázni, hogy miért ne nyúlkáljon a konnektorba, vagy miért ne fogdossa a tűzhelyet. Ezért csapni kell, a fenekére, kezére, azaz meg kell félemlíteni, hogy megóvjuk valami sokkal súlyosabb következménytől (áramütés, égési sebek). Ahogy növekszik a gyermek, egyre inkább marad el a testi fenyítés és a felnőtt-szülő kapcsolat egyre inkább átmehet a király - alattvaló kapcsolatból a közel egyenrangú partnerek kapcsolatába, amelynek a célja az, hogy a felnőtt korra baráti viszony alakuljon ki a szülő és gyermeke között. Próbáld meg ennek fényében szemlélni az üdvtörténetet.